PO: Milyen alapelvek mentén és céllal került kialakításra ez a fejlesztő értékelési rendszer?
A legfontosabb cél az intézmény minőségfejlesztése volt. Több területen is próbálunk ez ügyben tenni, de ezzel a rendszerrel egy olyan stabil, objektív adatokra, tényekre épülő adatbázis jön létre, amelyek alapot adnak a minőségfejlesztés megalapozott döntéseihez. Ez egy igen jelentős lépésnek számít. Az intézmény minőségfejlesztése eddig is jó irányban haladt – tudjuk ezt a nagyon sok külső pozitív megerősítésből - de az Oktatói, Kutatói Minőségértékelési Rendszer (továbbiakban OKMR) bevezetése egészen biztos, hogy új korszakot nyit az intézmény tudományos, akadémiai életében.

PO: Milyen előzetes egyeztetések mentén alakult ki a főiskola Szenátusa által jóváhagyott minőségértékelési rendszer?
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a rendszer széles körű konszenzusra épül. Több alkalommal is nyílt arra lehetőség, hogy az oktatók, a tanszékvezetők, az intézményigazgatók véleményezzék az alakulóban lévő elképzeléseket. Az egyeztetések eredményeképpen voltak olyan részek, mérési területek, amelyekről azt mondták az érintettek, hogy inkább ne kerüljön a rendszerbe, voltak olyanok, amelyeken kisebb módosításokat hajtottunk végre, de olyan részek is megtalálhatók a szövegben, amelyeket kifejezetten a kollégák kérésére illesztettünk be. Az OKMR kialakításában a Főiskolai Hallgatói Önkormányzatnak is fontos szerep jutott, hiszen kezdetektől fogva partnerek voltak ebben a fejlesztő tevékenységben, és nem csupán az Oktatási Minőség Hallgatói Véleményezése kérdőívvel, hanem a rendszer egész működésével kapcsolatban számítottunk pozitív, konstruktív véleményükre.

PO: Melyek a minőségértékelési rendszer főbb mérési területei, és ezek milyen egyéb részterületekkel kiegészülve segítik az egyéni (személyre szabott) oktatói-kutatói profil kialakítását?
A felsőoktatásban dolgozó oktatóknak, kutatóknak főképp három elvárásnak kell megfelelniük, ezért három nagy területet vizsgálunk. Az egyik a tudományos - alkotó -, a másik az oktatási -, a harmadik pedig a szakmai, közéleti tevékenység. Az OKMR méréseknek ezek a főbb területei, ugyanakkor összesen 15 részterület párhuzamos vizsgálatára van lehetőségünk.
Fontos itt megjegyezni, hogy más intézményben is vannak ilyen, vagy ehhez nagyon hasonlóan működő rendszerek, de ezekre az a jellemző, hogy általában egymáshoz viszonyított értékekkel dolgoznak, és a mérés végén valamilyen agregált konkrét számban közlik az oktatók elmúlt egy éves teljesítményének eredményét. Nekünk kezdettől fogva az volt a célunk, hogy ezeket a területeket részben egymástól függetlenül, párhuzamosan vizsgáljuk, mert nem szerettünk volna olyan helyzetet, hogy az oktató egy százalékos adatot kap a teljesítményére. Ezért inkább a párhuzamos mérésre törekedtünk, még ha ez a megoldás a rendszert némiképp bonyolítja, vagy kissé nehézkessé teszi is. Ezzel a megoldással egy szép oktatói profil rajzolódik ki, amelyben az egyén szintjén megállapíthatók a már lezárt tanév erősségei és gyengeségei, de az is lehetővé válik, hogy néhány év múlva szép trendekkel tudjuk igazolni, milyen irányban halad az adott kar, egy tanszék, vagy akár az intézmény egésze.

PO: Hogyan képzeljük el a gyakorlatban az OKMR működését? Hová futnak be az adatok, kik azok a szakemberek, akik az igen terjedelmes és sokrétű adatbázisokkal dolgoznak?
A rendszer működését a Rektori Hivatal koordinálja. Ez egy saját - házon belül – fejlesztett rendszer, melybe sokféleképpen érkeznek be az adatok. Az adatgyűjtést úgy próbáltuk kialakítani, hogy az oktatóknak a lehető legkevesebb adminisztratív plusz tevékenységet okozzuk ezzel.
Valójában rengeteg információ - más formában, kevésbé rendezett módon - az intézményen belül már rendelkezésünkre áll. Elsődleges szempont az volt, hogy ha ilyen adatok vannak, akkor azt ne kérjük be ismét az oktatóktól, hanem más szervezeti egységektől – pl. az EKF Tittel Pál Könyvtár és Médiacentrumától, vagy az intézmény Tanulmányi Igazgatóságától – szerezzük be.
Ettől függetlenül szükség van arra, hogy a munkatársak partnereink legyenek az adatszolgáltatásban, hiszen sok információval kizárólag saját maguk rendelkeznek. Az elektronikus felület már jelenleg is alkalmas ezek rögzítésére. Gondolok itt pl. a más felsőoktatási intézményeknél vezetett szakdolgozati témavezetésre, vagy különböző Doktori Iskolákban folytatott konzulensi, külső opponensi tevékenységekre, közreműködésekre.
Ahogy ez már az eddigiekből is kiderült, ez a rendszer egy bonyolult, összetett adatbázis. Nyilván az intézmény menedzsmentje is próbál majd értékeléseket, számításokat végezni, hogy a minőségfejlesztésben megalapozott döntéseket tudjunk hozni. Ilyen számítások lesznek például, hogy milyen belső képzésekre van szüksége az oktató kollégáknak.
Az intézményen belül eddig is szerveztek színvonalas Képzők képzését, amelyekre önkéntes alapon, személyes érdeklődés szerint jöttek el a kollégák. De egész más akkor a helyzet, ha sikerül több szempontból megmérni a kollégák felsőoktatás-pedagógiai kompetenciáját, és az eredmények birtokában mondjuk meg, hogy adott szervezeti egység számára konkrétan milyen tartalommal, milyen fejlesztési területtel, milyen belső képzést érdemes hirdetni.
Nem csak általában azt gondoljuk, hogy de jó lenne, ha jobbak lennénk, hanem a tényekre alapozva tudjuk megmondani, hogy egy karon belül az adott intézmény számára milyen speciális felsőoktatás-pedagógiai felnőttképzésre van szükség, és ezt szeretnénk meg is szervezni. Ettől azt várjuk, hogy az oktatási minőség jobb irányban fog haladni.
Ugyanakkor ez az adatbázis nem csak a menedzsment számára készül. Bármely konstruktív hipotézissel rendelkező kutató számára rendelkezésre áll, kérelmének pozitív elbírálása után lekérdezhetővé válnak a szükséges adatok. Megteheti ezt mondjuk egy tanszékvezető, aki azt szeretné megvizsgálni, hogy az oktatóinak a felsőoktatás-pedagógiai felkészültsége más szervezeti egységek munkatársaival mennyiben vethetők össze.
Amennyiben az oktató megnézi az egyéni oktatói profilját, akkor látni fog három különböző viszonyítási pontot: egyrészt az intézetéhez, másrészt a karhoz, harmadrészt az össz-intézményi átlagértékekhez viszonyítva mutatjuk meg neki az elmúlt egy éves teljesítményét. Ez már önmagában is egyféle adatbázis lekérdezést jelent.
Ugyanakkor nagyon sok olyan bizottság működik a főiskola Szenátusa mellett – gondolok itt pl. a Tudományos Tanácsra, vagy a Minőségügyi Bizottságra – amelyek számára a rendelkezésre álló adatbázis nagyon fontos lesz, hiszen tényekre alapuló, megalapozott következtetésekre és döntésekre lehet majd jutni, mondjuk előléptetések esetén.
Nem árt azt sem tudni, hogy az OKMR nem vesz el jogosultságokat más szervezetektől. Nem veszi el a Tudományos Tanács, a dékán, a tanszékvezető, a szakfelelős, vagy akár az oktató feladatait sem, és nem is helyettesíti őket. A feladatkörük, a felelősségük, a döntési jogkörük megmarad, az OKMR ehhez szolgáltat összehasonlításokat, egyéni, intézményi szintű elemzéseket. Valójában egy háttér adatbázis ahhoz, hogy a konkrét tényekből szerezhető adatokból azt tudjuk mondani, hogy milyen irányba lenne érdemes tovább haladni. A rendszer nem helyettesítheti a fejlesztő célú, konstruktív beszélgetéseket sem, inkább tényekkel járul hozzá ezek minőségéhez.

PO: Válasszuk ketté az adatszolgáltatásban érintettek körét: beszéljünk először az oktatókról, majd ezt követően a hallgatókról is. Milyen időközönként, és milyen tennivalói vannak az oktatóknak?
Az OKMR éves ciklikussággal működik, tanévekre vonatkoztatva az adott év szeptembertől kezdődően a következő tanév első napjáig tart. Számításaink szerint az oktatóknak a rendszerrel kapcsolatos adminisztratív tevékenysége évente 1,5-2 órát vesz igénybe. A rendszer bizonyos területeken folyamatosan nyitva lesz – tehát a kollégák adott esetben egy médiaszereplést, vagy szakmai bizottságban való tevékenységet – bármikor képesek lesznek rögzíteni.
A hallgatók más oldalról szolgáltatnak adatokat a rendszerbe. Az oktatási munka online kérdőíveken történő hallgatói véleményezésére kell itt gondolnunk, amit a különböző szemeszterekben három alkalommal áll módjukban kitölteni.

PO: Újdonsága a rendszernek, hogy félévről-félévre - igen sokoldalúan - teszi lehetővé az Oktatási Minőség Hallgatói Véleményezését. Milyen céllal kerültek kifejlesztésre az erre szolgáló online kérdőívek?
Ez nagyon összetett probléma. Ha belegondolunk abba, hogy a felsőoktatásban egy oktató milyen közösségekben dolgozik együtt a hallgatókkal, milyen jó kapcsolatok alakulhatnak ki, féléveket, éveket töltenek együtt valamely közös cél érdekében, ahhoz képest egymás munkájának a véleményezése túlzottan egyoldalú, és olykor számomra egészen megdöbbentő bizalmatlan légkörben folyik egymás munkájának véleményezése, főképp igaz ez a kijelentés az oktatók munkájára vonatkozóan. A hallgatók nem nagyon merik őszintén elmondani, az oktatók pedig nem mernek szembesülni a munkájukról kialakított véleményekkel.
Mindkét oldal tele van bizonytalansággal, így valójában lehetetlen, hogy a hallgatók, akik egyfajta oktatási szolgáltatást vesznek igénybe - rendezett elv mentén - őszintén elmondhassák tapasztalataikat. A hallgatók azt szokták mondani, úgysem veszik őket senki komolyan, nem lesz ennek következménye, teljesen felesleges az egész. Van bennük egyfajta félelem is, hogy ha kitöltik a kérdőívet, mégis lesz hátrányos következmény, csak éppen rájuk nézve, nem pedig az adott oktatóra.
Az oktatók ezzel szemben azt mondják, hogy a hallgatók nem elég felkészültek arra, hogy egy tárgynak, a jelentőségét, szerepét megítéljék, vagy az oktató szakmai felkészültségéről véleményt alkossanak. A válaszadási hajlandóság korábban olyan kicsi volt, hogy ha egy 100 fős előadásról 6-8 főiskolás elmondta - általában szélsőséges véleményét -, akkor az alapján valóban nehéz volt megítélni a kolléga tevékenységét. Amikor az Oktatási Minőség Hallgatói Véleményezését biztosító kérdőíveket újragondoltuk, akkor ezt a fennálló bizalmatlansági rendszert szerettük volna teljesen leépíteni.

PO: Milyen módon, és hány alkalommal lesz módja a hallgatóknak arra, hogy a felvett kurzusokkal kapcsolatos, illetve az oktatókról szerzett tapasztalataikról beszámoljanak?
A hallgatóknak három különböző alkalommal, három különböző tartalmú kérdőívet kell kitölteni. Külön mérjük azt, hogy az oktató és a hallgató hogyan tervezi meg a félévet, milyen a kurzus tematikája, munkaterve. A tárgyleírás felfogható egy olyan szerződésnek is, melyben mindkét fél számára felvállalhatók az áttekinthetően, tudatosan tervezett feladatok, az előrehaladás célja és üteme. A hallgatók véleményezhetik a tárgyleírásokat, mert fontos tudni, hogy megfelelő-e számukra ez az ütemterv, fel tudnak-e készülni a féléves feladatok teljesítésére.
A második kérdőív a szorgalmi időszakban megvalósuló közös tevékenységet, munkát véleményezi. Ennek kitöltésére a szorgalmi időszak végén kerül sor. A hallgató értékelést mondhat pl. arról, hogy az oktatóval miként lehetett együtt dolgozni az órán, módszertanilag mennyire volt változatos az óra, milyen tanulásszervezési megoldásokat alkalmazott, mennyire volt interaktív, segítőkész.
A harmadik mérőeszköz az értékeléssel kapcsolatos. Arról érdeklődünk, milyen értékeléssel zárta le az oktató az adott kurzus. Nyilván nem az érdemjeggyel való elégedettség a fontos, hanem inkább arról, hogy mennyire volt segítő, bátorító a vizsgák légköre, a félévközi értékelések során a következetesség jellemezte-e az oktatót. Ennek a kérdőívnek a kitöltése a vizsgaidőszakra esik. Itt azt kérjük a hallgatóktól, hogy a véleményalkotással várják meg azt az időpontot, amikor véglegesen lezárásra kerül a felvett kurzus, tehát túl vannak a kollokviumon, vagy megkapták a gyakorlati jegyüket.
Az Eszterházy Károly Főiskola egyedülálló abban a tekintetben, hogy nincs másik olyan hazai felsőoktatási intézmény, ahol az oktatói minőséget ennyire tervszerű módon véleményezhetnék a főiskolások.

PO: Az alkalmazottak mely körére terjed ki a szabályozás?
Minden közalkalmazottra kiterjed, aki oktatói, vagy kutatói munkakörben dolgozik nálunk. Az Oktatási Minőség Hallgatói Véleményezése azért is különleges, mert a külső óraadókra, meghívott óraadókra is alkalmazzuk.

Szerző: Dr. Herzog Csilla

< Vissza